Kutatási témám a munka és a magánélet témakörébe tartozik, azt egy speciális körre szűkítettem: vezető nők és párjaik adatait veszem fel. Ezzel egyébként - hogy is mondjam csak - KIFEJEZETTEN megnehezítettem a saját dolgomat, mert vezetők körében kutatni már önmagában igen finom falat, párok körében kérdőívesen pedig szintén elég durva kihívás. Ezt összekapcsolni... ez az elszántak (egyéb jelzőket most érthető okokból nem sorolok) küldetése. Értitek, ez már küldetés, rövidesen képregényben fogok megjelenni.

Amikor a kérdőívet összeállítottam, első körben bőven 100 fölött volt a kérdések száma. Aztán ezt persze jelentősen átszerkesztettem és meghúztam. Ennyi kérdést nem bír az ember elviselni, főleg, ha vezető és egymás után kapja őket sorban. A kutató viszont ott áll a kérdéseivel, és válogatja, hogy melyik érdekli jobban. Arról kérdezni, hogy

mennyire elégedett a kapcsolatával?

Milyenre értékeli az egzisztenciáját?

Milyen gyakran érzi úgy, hogy összecsapnak a feje fölött a hullámok?

Ez mind önmagában is érdekes kérdés és igazán figyelemre érdemes válaszokat generál. (Ezúton is bátorítok mindenkit, aki teheti: válaszoljon, fejezze ki véleményét!)

A kutatásban az a jó válaszadó számára, hogy nincs rossz válasz. Anonim, nem fogom tudni, hogy Minta Márta szerint iskolás korig ne akarjon a kedves anyuka főnök lenni, és Minta Béla azon válaszát sem tudom hozzákötni, amely szerint nyugodtan legyen vezető a párja, ő szívesen marad otthon a gyerekkel. A válaszok szabadon jöhetnek, lehet kritikusnak és megengedőnek lenni.

A kutató számára az a baromi jó egy ilyen feladatban, hogy több szinten agyal:

- mit vizsgáljon?

- hogyan vizsgálja?

- hogyan tegye fel a kérdését?

- a beérkezett válaszokat hogyan vesse össze vagy ütköztesse egymással?

- mit szűrhet le belőle?

Nem ragozom tovább, ez egy többezres puzzle és egy sudoku néha kifejezetten idegtépő keveréke... Mégis azt mondhatom csak, hogy mindezért kárpótol az élmény, ahogy mindezt formába önthetem és értelmezhetem.

A kutatásom egyik legnagyobb kihívása

egyébként a férfiak aktivitása.

A nők sokszor könnyebben mozgósíthatók és - számomra teljesen érthető módon - szívesebben osztják meg a véleményüket. (Kéretlenül is, de az önkritikus fejezetet ezzel most nem nyitom meg.) Ehhez mérten a jelenlegi állás szerint az élettárs/házastárs kérdőívek kitöltése kb. kétharmada a nőkének. Azon gondolkodtam, mivel lehetne ezt a lemaradást valahogy behozni.

Két dolgot osztok meg:

1. Van egy kérdés, amely arra vonatkozik, hogy a

mennyire van sok háztartási feladata a férfiaknak.

A jelen állás szerint sokan gondolják úgy, hogy egyáltalán nem sok az a házimunka, amit otthon végeznek. Gondoltátok volna? A kérdőívben nyugodtan meg lehet osztani az ezzel kapcsolatos véleményeket, akár pro, akár kontra.

2. Nem is tudom, hogy szép dolog-e tőlem, de nézzétek el, mert a kutatás már csak egy ilyen ügy: adatra van hozzá szükség.

Még zajlik a kutatásom, ha részt akarsz venni benne, így teheted meg:

- nőként vezető beosztásban dolgozol és párod is van, kattints ide: rózsaszín kérdőív

- a párod vezető beosztásban dolgozó nő, kattints ide: zöld kérdőív

Igen, ez párokra fókuszáló kutatás és mindenki a maga kérdőívét tölti ki: a női vezető a női vezetőjét, a házastárs/élettárs pedig a társ kérdéssorát. A kettőt együtt dolgozom fel. És anonim, meg önkéntes, de ez mind ott szerepel az elején.

Nincs más hátra, töltsd ki a sajátodat és a párodét küldd tovább neki!