A könyv nem friss, senki nem ajánlotta számomra, egészen véletlenül szúrtam ki az egyik könyvvásáron. Halvány emlékeim voltak a szerző világszerte hangos sikert aratott könyve, A francia nők nem híznak című kötetéről, az is mások olvasási benyomásain nyugodott – bár teljesen megbízható véleményen. Belelapoztam a zsúfolt polcok árnyékában, aztán egy másodperc alatt eldöntöttem, hogy egy nézőpontként biztosan számíthatok az itt feltáruló szemléletmódra, lecsaptam rá. Aztán az első néhány fejezet után vettem egy példányt ajándékba is, és rövid úton elküldtem postán egy tehetséges és fantasztikus nőnek, mert meggyőződésem volt, hogy gyakorlati hasznát láthatja majd ennek az írásnak. Ennyit az indulásról.

„Mi értelme sikeres üzletasszonnyá válni, ha az embert nem teszi boldoggá, és mellette zavaros, sehova nem vezető magánélete van?”

A szerző célja végső soron segítő kezet nyújtani, amikor a munka és a magánélet összeegyeztethetőségének lehetséges módjait tárgyalja, és felteszi a fenti határozott kérdést. Mireille Guiliano arra törekszik, hogy amennyire csak lehet, általános érvényű tanácsokat adjon, mindezt a személyes példáján és tapasztalatainak alapján teszi.

Íme egy konkrét példa: az alvás és a fizikai kipihentség jelentősége abban, hogy jól vegyük az akadályokat. Az időszakos kimerültség sem nagyon megengedhető számára, hiszen a fáradtságból következő hibák, teljesítménycsökkenés, rossz döntések, nem megfelelő kommunikációs reakciók sokkal nagyobb problémákhoz vezethetnek, mint ha felvállaljuk a pihenéshez való jogunkat – akár önmagunkkal szemben is. Guiliano olyan francia, aki Amerikában telepedett le és mindkét kontinens mentalitásáról van képe és véleménye. Az éves szabadság amerikai felfogásával nem tud azonosulni: évente 10 munkanap semmi ahhoz, hogy feltöltődve, lendületesen mehessen tovább az élet a munka terén.

Képzeljék el ezt a kis francia nőt, amikor azt hallja, hogy valaki nem veszi ki az évi rendes szabadságát heti 60 órás munkaidő után… Lesújtó véleménye van, az biztos.

A könyv bevezetője tisztázza a kereteket: a munka az életnek csak egy része. Ez a szerzői és emberi alapállás, ezt érdemes akkor is észben tartani, amikor a következő kétszáz oldal a szakmai előmenetelt segítendő megy végig az általa fontosnak tartott témakörökön. Lesz itt recept, alapvető európai klasszikus viselkedési kultúra, felvilágosult önérvényesítés, és ezer apró, kisebb-nagyobb részlet, amin érdekes elgondolkodnunk.

Mire mennénk mentorok nélkül?

Guiliano arra jutott az üzleti életben szerzett, majd az onnan történt visszavonulását követő szerzői tapasztalatai alapján, hogy a női szakmai előmenetel sikere nagyban múlik azon, van-e egy mentor, akihez fordulhat tanácsért, akivel beszélgethet, közösen gondolkodhat szakmai kérdésekről hosszabb távon.

A nők helyzete ezen a téren nem könnyű, mert női mentort nehezen találnak maguknak: a viszonylag szűk női vezetői réteg jellemző magatartása, hogy nem, vagy csak fenntartásokkal segíti a következő generációkat karrier szempontból. Guiliano ugyan tartózkodni akar a nemi sztereotípiákat erősítő megfogalmazástól, a tapasztalata mégis az: ha a nők már feljutottak egy szintre, nem szívesen tekintenek vissza. Ennek okait akár a féltékenységben, irigységben, vagy a saját küzdelmes út miatti megcsömörlésben tételezzük, nagyon fontosnak tartja azt, hogy legyen az életünkben valaki, aki folyamatosan biztosít minket a támogatásáról, tanácsokkal lát el, és ezt azért teheti meg, mert előttünk jár: nagyobb szaktudása van, karrierjében magasabb szintekre jutott.

A szerző határozott véleménye, hogy a nők jobb szakmai előmenetele az egymás iránti segítségnyújtáson múlik. Nem fog könnyebben menni, amíg megbízható közösséget nem vállalnak az érintettek egymással. A sikeres nők útját a női féltékenység és az előítéletek árnyékolták be a múltban; a jövő ugyanakkor szólhatna másról, mert a közösségben a siker is közös.

Guiliano gyakorlati tanácsa: a mentor nélkülözhetetlen, ha nincs erre fogadókész nő, egy férfihez kell fordulni.

A könyv arra is utal, hogy a családból hozott tudás nagyon átalakult az utóbbi évtizedekben, sajnos nem előnyös tendenciákról számol be: szegényesebb a viselkedési repertoár, a mélyen gyökerező kulturális háttérismeretek felhígulóban vannak. Aki nincs olyan szerencsés családi helyzetben, hogy a neveltetése okán tegyen szert előnyökre, annak kifejezetten fontos, hogy tudatosan találjon rá a környezetében azokra a személyiségekre, akik formálják, fejlesztik, kiegészítik meglévő értékeit, képességeit.

A mentor tehát fontos, ez a fő szakmai ajánlás az olvasónak. Ha további kételyeink lennének ennek létjogosultságát illetően, beláthatjuk, hogy ez a könyv azért is került a könyvpiacra, mert a szerző érzékelte a mentorálás terén mutatkozó súlyos piaci réseket. Írt egy könyvet, ami tartalmilag, hangvételében ennek a célnak megfelel, és mi sem igazolja az erre való igényt jobban, minthogy keresett vele némi pénzt, alakította a saját személyes márkáját is. Tiszta haszon!

Az a bizonyos négy horgony

1. az egészség,
2. a barátok és a család működő szociális hálója,
3. a biztos munkahely,
4. idő, tér, meggyőződések és elvek önmagunk számára.

Fontosnak látom kiemelni, hogy az élet négy meghatározó aspektusát nevezi meg a szerző, s a munka csak a dobogó harmadik fokára jut fel. A megfogalmazás sem előléptetés, vezetői pozíció, vagy anyagi megkötés, hanem a biztos munkahely. Nem több.

Ha bármelyik meginog, időszakosan a másik három tehermentesít. Amennyire csak lehetséges tegyünk azért, hogy erősítsük életünknek ezeket a pilléreit, ne hagyjunk a stressznek alkalmat arra, hogy tartósan és alattomosan roncsolja őket. Hangsúlyos tanácsa a szerzőnek, hogy a stresszt nagyon tudatosan kezeljük, ne bagatellizáljuk. Óva int attól is, hogy magától értetődőnek vegyünk a testünktől egy az esetleg életkorunkból fakadó szerencsés reakciót (ld. elhízás, pihenés).

Megcsinálni

A mai ember gyakran generációtól függetlenül, de mégis talán a húszas-harmincas éveikben járó tagjai teszik fel a legtöbbször azt a kérdést, hogy a kitűzött cél – egy előléptetés, egy bónusz, egy fizetésemelés, stb. – hogyan érhető el. Milyen lépéssor megtétele után kiálthatunk fel büszkén? MEGCSINÁLTAM!

Mindenkire érvényes recept nincs Guiliano szerint sem, mert az életünk tettek, képességek bonyolult összessége, amelyben az időzítés, a szerencsés kimenetel is nagy szerepet játszik.

Bátran hagyatkozhatunk néhány alapelvre, és nem baj, ha időről időre ismételjük, mélyen magunkévá tesszük őket. Az egyes tanácsokat bővebben és példákkal illusztrálva is olvashatjuk, az alábbi lista egy rövid idéző összefoglalás.

• Ne féljünk kockázatot vállalni. Mi a legrosszabb, ami történhet?
• Amennyiben ez lehetséges, rúgjuk ki a főnökünket, és szegődjünk egy tehetséges, dinamikus vezető nyomába.
• Keressünk olyasmit, amit szenvedéllyel művelünk.
• Nőként keményebben és eszesebben kell dolgozni mindenki másnál a siker és tisztelet megszerzéséhez. (A szerző egy férfiak által dominált üzleti világban edződött, az emberi „unikornisra” nem sok példát látott; a látványos teljesítmény mögött tömérdek kevéssé látványos munka áll.)
• Az időzítés minden – tegyünk róla, hogy a mi javunkat szolgálja.
• Dolgozzunk nyertes cégnek.
• Orientálódjunk jól fizető állások felé. (A nők tipikus parkoló pályája az asszisztensi pozíció.)
• A „szerencsénket” magunkból építjük. A személyes adottságokat jól ki kell aknázni.
• Éljünk kiegyensúlyozottan. (Test, lélek, stb.)
• Műveljük szakmai imázsunkat.
• Tűzzünk ki minden évben merész, de elérhető célokat és teljesítsük túl őket.

A könyv számos további hasznos ötlettel szolgál, a stílusa és szemléletmódja alapján kíváncsi lettem a korábban megjelent írásaira is. A téma részletgazdag tálalása, a „minden mindennel összefügg, de legalább kapcsolódik” elv hitelesen támasztja alá, hogy az író szándéka egy kiegyensúlyozott, harmonikus átfogó életképre tekinteni, amely a kidolgozott részletekből épül észrevétlenül.

Érdemes lehet időről időre elővenni ezt a könyvet, belelapozni egy éppen kihívást jelentő helyzet előtt, akár egy jó ötlet, akár egy sorvezető, akár egy eleven pontra találó kérdés formájában adhat segítséget ahhoz, hogy átvészeljük a bizonytalan perceket.

Az anyák helyzetével kapcsolatban kevés támaszt ad a könyv, a szerzőnek nem született gyermeke. A témát ugyan érinti, de világosan látszik, hogy nem ez a sarokkő a női karrierről vallott nézetei kapcsán. Hangsúlyozza azonban, hogy a személyes kiegyensúlyozottság nélkül nemcsak a munka világában nehéz, de akár szülőként, akár párkapcsolati vonalon is megakadhat az életünk. Benyomásom az, hogy Mireille Guiliano a személyes, egyéni bázisunkat tartja nélkülözhetetlennek ahhoz, hogy életcéljainkat elérjük, legyen ez munkahelyi, vagy családi, vagy mindkettő.

Aki esetleg eddig úgy gondolta, hogy a jó szakmai előmenetelhez elegendő lesz jól dolgozni a munkahelyen, annak Mireille Guiliano egész mást üzen:

A szép karrierhez jól kell élni.

A képek forrása: itt és itt.

Még zajlik a kutatásom, ha részt akarsz venni benne, így teheted meg:

- nőként vezető beosztásban dolgozol és párod is van, kattints ide: rózsaszín kérdőív

- a párod vezető beosztásban dolgozó nő, kattints ide: zöld kérdőív

Igen, ez párokra fókuszáló kutatás és mindenki a maga kérdőívét tölti ki: a női vezető a női vezetőjét, a házastárs/élettárs pedig a társ kérdéssorát. A kettőt együtt dolgozom fel. És anonim, meg önkéntes, de ez mind ott szerepel az elején.

Nincs más hátra, töltsd ki a sajátodat és a párodét küldd tovább neki!