Abba a helyzetbe csöppentem én is, mint sokan mások, akik a figyelmük fókuszából álló dologra ismernek rá folytonosan: olyan cipőt látnak mindenhol, olyan szakmában dolgozik egy csomó ember, stb., mint amit ő maga is figyel. Munka és magánélet témakörben jött velem szembe ismét két nagyon érdekes riport, amelyet a napokban olvastam el, s talán sarkításokkal, de kiemelhetem őket emblematikus nézőpontként.*

Az elsőt Bíró Lajossal Oravecz Éva Csilla készítette és a Nők Lapja Advent idei (print) számában olvasható. Az interjú elsősorban a gasztronómia miatt, ünnepi menüsorok okán szerepel a lapban, amely teljes egészében a karácsonyi ünnepkörnek szenteli a figyelmet. Amiért idehozom, a séf által is végigpásztázott életút, amelynek meghatározó motívumairól, a siker áráról is beszédes részleteket tudhatunk meg.

A vendéglátás közismerten olyan szakterület, amely a rengeteg éjszakázás és hétvégi, munkaszüneti napi munka miatt a férfiak számára kedvezőbbnek tűnik. A fizikai terhelésre most nem térek ki, de belátható, hogy egy kisgyermekes családban a vendéglátós napirend sok nehézséget okozhat akkor is, ha csak az apa dolgozik benne. Ebből a riportból kristálytisztán olvasható, hogy az időbeosztás csak egy dolog. A közegben vannak még olyan tényezők, amelyek veszélyeztethetik a családi élet és a párkapcsolat békéjét: alkalmak az ismerkedésre, a megszállott hozzáállás. Meggyőződése, hogy aki komolyan veszi ezt a szakmát, az tönkre fogja tenni a családi életét. Nyíltan vall arról, hogy az ő sikeresnek megélt és megelégedéssel szemlélt életútja több válással járt és - ha lehet így fogalmazni -, a saját tisztességével tisztában lévén is látja azokat a szakmai sajátosságokat, amelyek egy-egy helyzetben jelentősen befolyásolták a magánéletét. Aki professzionális szinteken túlra lövi be a szakmai céljait, annak szerinte a család mellett esélye sincs azokat megvalósítani, illetve maximum olyan értelemben való mellé család, amely a NYUGODT-BÉKÉS-HÁTTERET biztosítja. Az általa felvázolt kép nekem a "bólogat, helyesel, nem hiányol, nem szól, csak ha szabad" típusú hátteret jelenti, amely lemond arról a hétköznapi igényéről, hogy elérhető férj és apa legyen a családban. Számomra kérdés, hogy ez a felállás milyen családi életet tesz lehetővé, ugyanakkor teljesen világos, hogy nem mindenki ugyanarra vágyik. S talán, amikor párt választunk, és tudjuk, hogy a másik rendkívüli teljesítmények megfutására képes, akkor nekünk kell mérlegelni, hogy vállaljuk-e az ezzel járó előnyöket és hátrányokat. Lesz mindkettőből bőven. Hovatovább a párválasztás egyik nagyon fontos, évtizedeket meghatározó eleme, hogy mit tudunk a másik családi életről vallott nézeteiről, igényeiről (nem mellesleg a sajátunkról), és mennyire fogadjuk el azokat. Meggyőződésem, hogy a vágyott egyensúly megtalálását ezzel már megalapozhatjuk.

Nem karácsonyi témaként, de egy másik önmegvalósító férj és apa is riportot adott a 777blog.hu-nak. Bretz Gábor operaénekes Farkas Mártonnak mesélt arról, hogy milyen 7 gyermek apjaként világkörüli turnék, külföldi vendégszereplések megvalósítását megoldani. Ő is elmondja, hogy a pályatársak közül sokan család nélkül járják a világot, jelentős földrajzi és időbeli távolságok lehetnek két találkozás között. Ahhoz, hogy ez másképp legyen - az akaraton túl -, pénzre és szervezésre van szükség. Az a tapasztalata, hogy a legtöbben meglepődnek azon, hogy az ő családjuk e körülmények ellenére együtt próbál mozdulni, noha elismerik ezt a törekvést. Megint egy olyan példa rajzolódik ki előttünk, amely egy ágazati szokásjogról beszél: a szakmai előrelépésnek elengedhetetlen része a családi élet bizonyos kompromisszuma: ő maga olyan példát említ, amely a gyermekek iskolai szocializációjának nehézségeire mutat rá egy az övékéhez hasonló mobilis családban.

Ebben az utóbbi riportban jön a fordulat, amely a folytatás iránt is kíváncsivá tehet bennünket: 7 gyermek után vállalkozást vezetve tér vissza a munkaerőpiacra a házastárs-anya. Bernadett, Bretz Gábor felesége cukrászdát nyitott, s előttünk egy olyan történet nyílik meg, amelyben a szakmájában sikeres férj támogatja a munkába vezetőként, ráadásul a vendéglátásban induló párját.

A két interjúalany között generációnyi korkülönbség van.

* A riportalanyokat személyesen nem ismerem, fenntartom, hogy a következtetéseim nem esnek egybe az ő tényleges élethelyzetükkel, attitűdjükkel. A fentiek a személyes benyomásaim alapján kiemelt tartalmi részletek, parafrázisok. A teljes kontextus a hivatkozott kiadványban és honlapon megtekinthető.

A kép forrása itt.

Még zajlik a kutatásom, ha részt akarsz venni benne, így teheted meg:

- nőként vezető beosztásban dolgozol és párod is van, kattints ide: rózsaszín kérdőív

- a párod vezető beosztásban dolgozó nő, kattints ide: zöld kérdőív

Igen, ez párokra fókuszáló kutatás és mindenki a maga kérdőívét tölti ki: a női vezető a női vezetőjét, a házastárs/élettárs pedig a társ kérdéssorát. A kettőt együtt dolgozom fel. És anonim, meg önkéntes, de ez mind ott szerepel az elején.

Nincs más hátra, töltsd ki a sajátodat és a párodét küldd tovább neki!