Egy olyan témán dolgozom, amelyről szinte mindenkinek van véleménye. Mérni a véleményeket meg összesíteni, valahogy számszerűsíteni egy olyan állítást, hogy például egy szülőpár mikortól tápláljon karrier szempontú ambíciókat a gyereke megszületése után, sokszor nem egyszerű.

Amire én kíváncsi vagyok, az nem Mari néni, vagy Lajos, a mosógépszerelő véleménye erről.. Persze, hogy az ő véleményük is fontos. Nekem most mégis sokkal izgalmasabb attól válaszokat kapni, aki nap nap után, hétről hétre, tanévkezdéstől tanévzárásig, két pénzügyi év zárása között és kritikus munkaerőhiány mellett éli, szervezi a MUNKÁT és a MAGÁNÉLETET.

Felelősséggel.

Egyensúlyozik, rohan, veszekszik, feszül, pörög, átéli a flow-t, számolja a pénzét, bezsákolja az elismeréseket, büszke, szenvedélyes. Hogy tovább ne menjek: aggódik, kesereg, szorong, panaszkodik, sír, kételkedik, beteg, magányos, vágja a centit, elege van, meg tudná ütni...

Azt mondom, aki szerint a munka és magánélet mint téma "uncsi" lenne, az téved.

Mert az élet sosem az.

Ha részt akarsz venni a kutatásban, így teheted meg:

- nőként vezető beosztásban dolgozol és párod is van, kattints ide: rózsaszín kérdőív

- a párod vezető beosztásban dolgozó nő, kattints ide: zöld kérdőív

Igen, ez párokra fókuszáló kutatás és mindenki a maga kérdőívét tölti ki: a női vezető a női vezetőjét, a házastárs/élettárs pedig a társ kérdéssorát. A kettőt együtt dolgozom fel. És anonim, meg önkéntes, de ez mind ott szerepel az elején.

Nincs más hátra, töltsd ki a sajátodat és a párodét küldd tovább neki!